B2C / LAKOSSÁGI ÉRTÉKESÍTÉS

Nem mindegy, hogy egy terméket vagy szolgáltatást közvetlenül a végfelhasználó fogyasztóknak kínálunk (B2C), vagy más vállalkozásoknak (B2B, azaz Business to Business).

A termékértékesítés esetében a B2C annyival összetettebb, hogy a termék előállítója és a fogyasztó között általában más vállalkozások (szállítók, nagy- és kiskereskedők) is állnak.  A gyártó számára ilyenkor a végfelhasználók meggyőzésének eszköze a kommunikáció, és ezen belül maga a márka, a reklám, a közösségi média, a PR vagy az eladóhelyi reklám (POS).

Az online értékesítés térhódításával ugyanakkor egyre több termék gyártója kerül közvetlen kapcsolatba a fogyasztóival, akik egyben a termék vagy szolgáltatás végfelhasználói is. Az ilyen szereplőket D2C (Direct to Costumer) néven ismerjük, nekik értelemszerűen az összes B2C marketing eszközt be kell vetniük a fogyasztók vásárlásra ösztönzése érdekében.

Azt szokták mondani, hogy a B2C szektorokban a fogyasztó egy személyben és maga dönt a beszerzésről, ám ez egyre kevésbé tiszta képlet – ezért is fontos a kifejezetten ilyen modellre fókuszáló B2C kutatások módszertanának ismerete. A valóság ezzel szemben az, hogy – főleg a nagyobb értékű beszerzéseknél – a fogyasztók mindinkább támaszkodnak egymás értékeléseire és tapasztalataira, ezért fontos az úgynevezett fogyasztói élmény.

A fogyasztói élmény röviden azt jelenti, hogy a vásárló mennyire elégedett magával a termékkel vagy szolgáltatással és a vásárlás menetével. Azaz jókor, és jó információt kapott-e az eladótól, könnyű, kellemes volt-e a vásárlás folyamata, azt, és úgy kapta-e a vásárló, amit ígértek neki, és messze nem utolsó sorban, ha valamiben hibázott az eladó, úgy azt gyorsan és kedvesen oldotta-e meg.