EXPORT

A nemzetközi kereskedelmi ügyletek alaptípusa az adásvételi ügylet, ahol az egyik szerződő fél mindig külföldi (devizakülföldi). Az áru vagy a szolgáltatás eladója (az exportőr) szempontjából az adásvételi ügylet kiviteli (export), vevője (az importőr) szempontjából behozatali (import) ügyletnek minősül.

Az Európai Unió egységes piacán a tagállamok vállalkozásainak eladási ügyletei az uniós terminológia szerint nem minősülnek exportnak, ezek közösségen belüli értékesítések. Az EU-tagállamok vállalkozásai akkor kötnek külkereskedelmi ügyletet, ha üzleti partnerük harmadik országbeli. (Ez a helyzet a Brexit megvalósulásával az EU-tagállamok és az Egyesült Királyság közötti nemzetközi kereskedelemben is.)

Az exportügylet (mint minden ügyletkötés) jól elhatárolható szakaszokból (előkészítés, szerződéskötés, szerződésteljesítés) áll. A feleknek egymásra kell találniuk, üzleti feltételeiket közös nevezőre kell hozniuk, azokat a szerződésben körültekintően rögzíteniük kell, majd teljesíteniük szerződéses vállalásaikat.

Bár az export hagyományosan áruk nemzetközi értékesítését jelenti, fogalma mégsem azonosítható az áruexporttal. Tágabb értelemben egy export tárgya lehet munka exportja (aktív bérmunka, külföldi tulajdonú alapanyag megmunkálása), lehet projekt megvalósítása (rendszerint exportfővállalkozás keretében), külföldi áru újraeladása külföldön (reexport). Az export tárgya mind gyakrabban szolgáltatásnyújtás, szellemi termék, szabadalom, esetleg licenc– vagy know-how-ügylet.

A tengerentúli kereskedelemben az export tárgya lehet áru feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír (Bill of Lading – B/L, esetenként közraktárjegy) is. „Exportőrként” nevét adhatja egy titkolt reexporthoz az árut közvetítő harmadik országbeli kereskedő is (tranzit ügylet). „Különleges” lehet az export a résztevők száma (pl. bizományi ügylet) vagy az áru ellenértéke okán is (a külföldi vevő áruval fizet – barter, bay back és más csereügylet). Az ügyletkötési technika és a helyszín is különlegessé teheti az exportot (árutőzsdék, árverések, versenytárgyalások, közbeszerzések). Sajátos exportot eredményezhet az ügyletkötési filozófia is (árutőzsdei spekulációs ügylet, hedge ügylet).

Érdemes tudnunk, hogy a direkt és az indirekt export kifejezések nem az ügylet típusára, hanem az ügyletszervezés módjára vonatkoznak. Direkt az export, ha a termelő maga köt exportszerződést, indirekt, ha saját országbeli exportkereskedőnek adja el termékét.

A külkereskedelmi ügylet életre hívásának feltételeit az egyes államok (esetleg külkereskedelmi törvényekben) pontosíthatják, megszabhatják, mi minősül exportnak, kik exportálhatnak (tevékenységi engedély), melyik ügylet engedélyköteles. Mások az ún. adminisztratív protekcionizmus eszközeivel élnek, a külföldi exportőrök által nehezen teljesíthető, barátságtalan importelőírásokat alkotva. (Mindez nem tévesztendő össze az állat- és növényegészségügyi és a termékbiztonsági előírásokkal.)

Az exportot akadályozó vagy nehezítő kereskedelempolitikai eszközök a WTO működésének eredményeként erőteljesen visszaszorultak. A világkereskedelmet meghatározó államok a WTO keretében a liberalizációt szolgáló multilaterális egyezmények (áruk esetében: GATT, szolgáltatások: GATS, a kereskedelmi forgalom tárgyát képező szellemi termékek: TRIPS) mellett kötelezték el magukat. Emellett számos bilaterális és regionális gazdasági tárgyú nemzetközi megállapodást is kötnek, amelyek vámmentességei, preferenciális vámjai kedvező piaci lehetőségeket teremtenek exportőreiknek.