NEM HARMONIZÁLT TERMÉKEK

Szabályozottság szempontjából az egységes piacon a termékek két csoportját különíthetjük el. Tekintélyes hányaduk belső piaci jelenlétét uniós irányelvek vagy uniós rendeletek szabályozzák, ezek az ún. harmonizált termékek. A termékek mintegy ötödénél (részarányuk folyamatosan csökken) ugyanakkor a tagállamok nem alkottak uniós szabályokat e termékek biztonságosságáról, belső piacon való szabad mozgásának mikéntjéről – ezek a nem harmonizált termékek.

A nem harmonizált termékek hazai piacra bocsátásáról (a termékbiztonsági és a forgalmazási követelményekről) az egyes tagállamok alkotnak nemzeti szabályokat, ezek nem feltétlenül egyeznek meg egymással. Tudnunk kell azonban, hogy e termékek biztonságos voltáról is rendelkeznek átfogó (ún. horizontális) uniós szabályok (pl. általános termékbiztonsági irányelv, élelmiszer-biztonsági rendelet, termékfelelősségi irányelv), és ezektől egyetlen nemzeti szabályozás sem tekinthet el.

Jóllehet a hazai piacokon a nem harmonizált termékek gond nélkül forgalomba hozhatók a nemzeti jogszabályok alapján, az áruk szabad mozgása elv érvényesülése okán meg kellett oldani ezen termékek más tagállamok piacain való megjelenésének szabályait is. Ezek hiányában ugyanis a tagállami hatóságok megkívánhatnák a másik tagállam termékeinek ismételt bevizsgálását saját szabályaik szerint (ami sajnos még napjainkban is előfordul) vagy azok megfelelését saját nemzeti műszaki szabványaiknak – ahány tagállamba adnánk el ilyen termékeinket, annyiszor külön-külön.

A nem harmonizált termékek belső piaci szabad mozgásának uniós szabályát 1979-ben egy bírósági ügy (a Cassis de Dijon-ügy) kapcsán az Európai Bíróság hívta életre, amikor kimondta a francia feketeribizli-likőr német importjára az ún. kölcsönös elismerés elvét. Az elvet ezt követően valamennyi nem harmonizált termék belső piaci mozgására alkalmazták, és négy évtized múltán is eredményesen támogatja a nem harmonizált áruk szabad mozgását valamennyi EGT-tagállamban.