OKMÁNYOS BESZEDVÉNY / OKMÁNYOS INKASSZÓ / DOCUMENTARY COLLECTION / CASH AGAINST DOCUMENTS / CAD

A fizetési megoldás lényege: az eladó azzal bízza meg bankját, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott okmányok ellenében szedje be az exportáru ellenértékét a vevőtől.

Ezt a megoldást választva fontos tudni, hogy a beszedési megbízással kapcsolatban kialakult nemzetközi szokásokat a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) egységes szabályzatban rögzíti. A szokvány legutóbbi változata a Beszedésre vonatkozó egységes szabályok (ICC Uniform Rules for Collections, URC 522) címet viseli. A világ bankjai az okmányos beszedvénnyel kapcsolatos kérdésekben e szerint járnak el, a beszedési megbízás tartalmát és a helyi bankszokásokat is figyelembe véve.

Vevőként az okmányos beszedvény választása előnyös lehet, minthogy a) az importáru ellenértékét csak az áruszállítást követően kell megfizetnie, b) a közreműködő bank/ok költségeit rendszerint a szerződéses partner viseli, c) a fizetési mód lebonyolítását szintén az eladó kezdeményezi.

Exportőri minőségben viszont ez rosszabb megoldás, mint ha akkreditív ellenében adnánk el, biztonságosabb azonban az ún. nyitva szállításnál. Fontos tudnunk, hogy ez a fizetési technika kockázatokkal is jár, hiszen kizárólag a vevő ígér fizetést az adásvételi szerződésben, így a szerződésben rögzített fizetési időpontig bizonytalanok lehetünk abban, vajon teljesíti-e vevőnk áruátvételi és fizetési kötelezettségét. Az okmányos inkasszónak ugyanakkor előnyeit is élvezhetjük (az akkreditívhez viszonyítva): a benyújtandó fizetési okmányokkal kapcsolatos előírások kevésbé szigorúak, így kisebb az okmánycsomag összeállítására fordítandó idő- és energiaigény, kevesebb a hibásan kiállított okmányok okán jelentkező fizetési kockázat.

Az okmányos beszedvénynek minimálisan három – rendszerint azonban négy – résztvevője van: a) a megbízó eladó (principal), aki bankjának beszedési megbízást ad, és aki a felmerülő bankköltségeket viseli, b) a beszedésben közreműködő bank, amely közvetlenül vagy c) a vevő országában lévő levelező partnerén keresztül ún. küldő bankként (remitting bank) felszólíttatja a vevőt fizetésre. Utóbbi esetben az ún. beszedő bank (collecting bank, presenting bank) hajtja végre a beszedési megbízást, és végül d) a vevő, aki a beszedési megbízás címzettje (drawee).

A kockázatokat mérlegelve alku során dől el, hogy üzleti partnerünkkel az okmányos inkasszó vinkulált vagy nyitott (sima, nem vinkulált) változatában állapodunk-e meg. A választást elsősorban a vevő bonitásával (fizetőkészségével és fizetőképességével) összefüggő kockázatok és az üzleti kapcsolatok szorossága határozza meg.

A két típus közötti különbség jelentős: a vevő fizetés előtt vagy azt követően juthat-e hozzá az áruhoz. (A vinkulálás jelentése: valamihez való kötés; itt: az áruátadás a fizetéshez kötött.)
Ugyancsak alku során dől el, hogy az üzleti partnerek az okmányos beszedvény azonnali fizetésű (D/P – fizetés okmányok ellenében) vagy későbbi fizetésű változatában (D/A – fizetés elfogadvány ellenében) állapodnak meg.