REEXPORT

Az ügylet kezdeményezője, szervezője és gyakran finanszírozója is a reexportkereskedő, aki voltaképpen a nemzetközi kereskedelemben dolgozó viszonteladó. Egyes nemzetek tradicionális reexportőrei szinte verhetetlenek a nagy tájékozottságot, külkereskedelmi know-how-t, találékonyságot, fifikát, körültekintést és óvatosságot igénylő üzletágban.

Az ügylet jellemzői: a reexportőr ugyanazon áru révén egy importot és egy exportot kapcsol össze, a külföldön vásárolt árut mindig külföldön, de egy másik országban értékesíti; rendszerint „íróasztal”-kereskedő, az árut általában nem is látja, csak okmányokkal dolgozik; ügyletkötései az üzleti partnereket és az árut tekintve is gyakran esetiek; ügyletkötései nem is feltétlenül legálisak, így gyakran igen kockázatosak.

Egy reexportőr elsődleges célja a profitszerzés: olcsón megvenni az árut „A” országban és nyereségesen értékesíteni „B” országban. A tipikus reexportőrök hagyományosan tömegárukat (pl. gyapot, dohány stb.) vásárolnak nyomott árakon, és azt világszerte nemritkán tekintélyes nyereséggel értékesítik. A reexportot azonban marketingcélok is indokolhatják: pl. export áruválasztékunk kiegészítése külföldi áruval, külföldi alvállalkozók bekapcsolása egy export-fővállalkozói ügyletbe. Érdekünk lehet az is, hogy termékünket külföldi vevőnk olyan országban is értékesítse, ahol mi nem rendelkezünk kapcsolatokkal.

A reexport ügyletek különbözhetnek az ügyletkötés célja, az áru útja, az ügylet fedezettsége és legalitása okán is. Az áru útja szerint a reexport direkt vagy indirekt. Első esetben a reexportált áru nem halad át a közvetítő kereskedő országán (a fuvarozás mikéntje ezt nem indokolja, vagy az ügylet titkolt), indirekt reexportnál az áru érinti a reexportőr országát.

A nem leplezett és nem is tiltott reexport ügyletek mellett tiltott és ezért titkolt ügyletek is szép számmal akadnak a világban. Marketing céljai okán tilthatja termékei reexportját az exportőr is, általánosságban is, vagy csak egyes országokba. Tilos lehet a reexport valamilyen állami előírás miatt is: pl. egyes országok politikai okokból termékeikre kiviteli tilalmat – embargót – rendelhetnek el konkrét országok piacaira. Utóbbi esetben megvalósított reexportnál a kockázat minimalizálása érdekében a reexportőrök igen körültekintően járnak el. Az árut semlegesítik (az eredeti származására utaló jelzéseket eltüntetik, új kiszereléssel és csomagolással az árunak új arculatot adnak, új okmányokat állítanak ki és/vagy szereznek be), és igen körültekintően szervezik meg a fuvarozást (pl. fuvareszköz, fuvarozási útvonal megválasztása) is.

Egy reexport a lebukás kockázataitól eltekintve is igen kockázatos ügylet. A közvetítő kereskedőnek vállalnia kell az import és az export szokásos kockázatai mellett a reexport természetéből fakadó sajátos kockázatokat is. Ilyen kockázat lehet, ha pl. a későbbi eladás reményében ún. fedezetlen vételi ügyletet köt, és az áru a nyakán marad, vagy csak veszteséggel tudja értékesíteni; még nem létező árut értékesít a későbbi kedvező beszerzés reményében, de az eladott árut nem tudja megvásárolni; és ami a legsúlyosabb (mert akár börtönbüntetéssel is járhat): az indiszkréció kockázata – azaz a kiviteli tilalom szándékos kijátszásának nyilvánosságra kerülése.

Jó, ha tudjuk, hogy az egységes piac létrejöttével a három EU-tagállam kereskedői közötti reexport hivatalos neve háromszögügylet, s hogy ennek áfavonzatait az unió harmonizált áfaszabályai külön szabályozzák.