REFINANSZÍROZÁS

A refinanszírozási hitelnek több értelmezése is van. Eredetileg a jegybank vagy más pénzügyi intézmény kereskedelmi bankoknak adott hitele, mely lehetővé teszi, hogy a bankok ügyfeleiknek hiteleket nyújtsanak. Refinanszírozási hitel a neve annak a hitelkonstrukciónak is, melyben egy kereskedelmi bank azért nyújt hitelt ügyfelének, hogy az más bankoknál fennálló hiteleit visszafizethesse.

Mind a belföldi, mind a nemzetközi adásvételi ügyletek esetében a céghitelben megvalósuló értékesítésnél az eladó rendszerint lehetőséget keres arra, miként tudná a vevőjének nyújtott hitelt annak lejárata előtt kedvező bankhitellel refinanszíroztatni, és így saját cash-flow-ját javítani. A refinanszírozó hitelek e változatainál az áruszállítás időpontja és a céghitel lejárata közötti időtartamra egy pénzintézet megelőlegezi az eladó kintlévőségeit (azaz az általa nyújtott, még le nem járt hitelek összegét).

Ez a megoldás eladóként kedvező lehet, hiszen piaci előnyt jelenthet, ha az árut hitelben kínáljuk, ugyanakkor nem nekünk kell finanszíroznunk kinnlevőségeinket. Emellett rendszerint kamatnyereséggel is számolhatunk, minthogy a kereskedelmi bankok a refinanszírozó hiteleket kedvezőbb kamatlábbal kínálják, mint amilyen mértékű kamatot hitelben megvalósuló eladásainknál az eladási árban kalkulálunk.

Az egyes bankok kínálta refinanszírozó hitelek között belföldi eladásoknál a banki kondícióik függvényében válogathatunk. A bank és ügyfele közötti folyamatos hitelezési kapcsolatot feltételező folyószámlahitel mellett ugyanakkor a rövid lejáratú, főként export célú céghitelek refinanszírozását célzó bankhitelek más változatai is rendelkezésre állnak.

A rövid lejáratú fedezetlen céghiteleknél az áru ellenértéke megelőlegezésének legelterjedtebb formája a faktorálás, amelynél alapesetben a faktorbank refinanszírozó hitelt is nyújt. Emellett a váltóval fedezett hiteleladásoknál ilyen hitel lehet a diszkonthitel, amely a határidős váltók leszámításán alapul (és visszkereseti jog kikötésével jár). Lombardhitel esetében értékpapír vagy devizabetét, illetve más lekötött pénzösszeg (áru, nemesfém) fedezete mellett nyújt hitelt a bank, rövid futamidőre.

A nemzetközi kereskedelemben az áru feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír (rendszerint közraktárjegy) ellenében kaphatunk hitelt. A refinanszírozás további formája a halasztott fizetésű akkreditív összegének megelőlegezése exportokmányok ellenében. Az okmányos beszedvénynél sem kizárt, hogy a beszedés céljából benyújtott okmányok ellenértékét a bank megelőlegezi az exportőrnek, mielőtt az ellenértéket a vevőtől beszedné. A megelőlegezés bankköltségeket és kamat felszámolását vonja maga után, és együtt jár a bank visszkereseti jogának kikötésével.

Vevőként hitelben történő vásárlásaink finanszírozását jelentősen megkönnyíti az elfogadvány (akcept) hitel: egy pénzintézet lehetővé teszi, hogy hitelben történő vásárlásnál olyan, a bankra címzett váltóval „fizessünk”, amelyet az elfogad. Az ilyen bankelfogadvány igen forgalomképes (könnyen forgatható és leszámíttatható), hiszen a bank aláírásával a váltójog szigorával vállat garanciát a váltó összegének kifizetésére.

Lényeges hogy a közép- és hosszú lejáratú exportcéghitelek refinanszírozása a hosszú hitelfutamidő és a nagy kockázatok miatt többnyire speciális pénzintézeteknél, illetve bankkonzorciumok keretében történik, összekapcsolódva export hitelbiztosítási szerződésekkel és az ún. forfait finanszírozással.