WTO / WORLD TRADE ORGANISATION / KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZET

A World Trade Organisation a három legnagyobb nemzetközi gazdasági szervezet egyike, az IMF és a Világbank mellett. 1995-ben hozták létre a nemzetközi árukereskedelem elveit és játékszabályait tartalmazó GATT egyezményhez (General Agreement on Tariffs and Trade) csatlakozott államok.

A sok száz oldalas (ún. Marrakesh-i) szerződés részét képezi a WTO alapítására vonatkozó szabályok mellett a GATT oltalma alatt korábban létrejött valamennyi sokoldalú árukereskedelemre vonatkozó megállapodás [pl. vámértékegyezmény, dömpingellenes egyezmény, növény- és állategészségügyi megállapodás (SPS), a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás (TBT), valamint az újonnan megalkotott GATS (Altalános egyezmény a szolgáltatások kereskedelméről) és a TRIPS (Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény)].

A jelenleg 164 tagú szervezet mintegy két tucat multilaterális egyezményt kezel, amelyek elfogadása a WTO-tagság előfeltétele. Több olyan sokoldalú (ún. plurilaterális) egyezményt is létrehoztak, amelyek elfogadása a tagságnak nem előfeltétele. Ilyen pl. a Kormányzati közbeszerzésekről szóló egyezmény (GPS) vagy a Kereskedelemkönnyítési megállapodás (TFA).

A WTO a nemzetközi jog által hivatalosan elismert szervezet, titkársága Genfben működik, fő döntéshozó szerve a kétévente tanácskozó Miniszteri Konferencia. A tagok valamennyien egy szavazattal rendelkeznek (legyen az pl. az USA vagy Burundi, Japán vagy Mauritius), döntéseiket konszenzussal hozzák. Valamennyi EU-tagállam saját jogon tagja a WTO-nak, de az unió közös kereskedelempolitikája okán az EU képviseli tagállamait.

Működése alapelvek betartásán nyugszik. Ezek:
• legnagyobb kedvezmény elve (a tagok külföldit külföldivel tesznek egyenlővé saját országukban, főként az importvámok alkalmazásánál);
• viszonosság elve (a tagok azonos módon viszonyulnak egymáshoz);
• nemzeti elbánás elve (a tagok jogi és/vagy magánszemélyei a meghatározott területeken a hazaiakkal azonos jogokat élveznek, és azonosak kötelezettségeik is);
• nyilvánosság (átláthatóság) elve (a nemzeti kereskedelempolitikai szabályok egyértelműek, átláthatók és nyilvánosak);
• konzultációs kötelezettség elve (a tagok egymás közöti kereskedelmi tárgyú vitáikat tárgyalások révén oldják meg a WTO vitarendezési mechanizmusa keretében).

A WTO tevékenységi köre felöleli a kereskedelmi liberalizációra vonatkozó döntéseket (áruk, szolgáltatások, szellemi termékek kereskedelmi akadályainak lebontása), nemzetközi kereskedelmi tárgyalások szervezését és folytatását, a nemzeti kereskedelempolitikák meghatározott időnkénti monitorozását, a tagok közötti nemzetközi kereskedelmi viták rendezését, együttműködést más nemzetközi szervezetekkel (az ENSZ mellett számos világméretű szakmai szervezettel, regionális gazdasági szervezetekkel).

A szervezet határozatai tagjaira kötelezők, a szabályokat megsértőket szankcionálhatja is. Nem lezárt szerződés alapján, hanem folyamatosan változó szabályokkal működik, ezeket a tagok ún. „körtárgyalások” (más néven fordulók, azaz Rounds) során fogadják el konszenzussal.