PÉNZÜGYI TERV

Ha kialakult a termékről/szolgáltatásról az elképzelésünk, és túl vagyunk egy alapos piackutatáson, akkor még a neki kell fognunk a pénzügyi terv összeállításának is – ez lesz az üzleti terv egyik legfontosabb része.

A pénzügyi tervben azt vesszük számba, hogy hol és milyen ütemben folynak be pénzek a vállalkozásba, illetve mire és mikor kell kiadnunk pénzt ahhoz, hogy minden folyamatosan működjön. Amikor a két tétel egyensúlyban van, az a nullszaldós működés, de azért ennél többre vágyunk, hasznot akarunk hazavinni.

A vállalkozások esetében az ördög leginkább a pénzügyi tervben mutatja meg magát. Pedig praktikusan általában csak egy Excel tábla, ami felett órákat lehet eltölteni, de ennek egyetlen perce sem lesz haszontalan: ha lyukas a pénzügyi terv, akkor a vállalkozásból is kifolyik valahol a pénz. A pénzügyi terv – és annak része a cash-flow terv – ütemezetten mutatja a bevételek és kiadások egyenlegét, és ha ez bármilyen időpillanatra negatívba fordul, akkor vagy át kell ütemeznünk valahogy a dolgokat, vagy idegen forrásra lesz szükségünk.

A pénzügyi terv elkészítésének van néhány sorvezetője, amelyek segítenek abban, hogy minden tétel eszünkbe jusson, és minden fontos szempontból átlássuk a várható helyzetedet. Alapszabály, hogy minél részletesebben dolgozunk, annál kisebb a hiba lehetősége, és minél kisebb időszakokra tervezünk, annál hamarabb kibukik a hiba, ha mégis került ilyen a rendszerbe.

A bevételekkel kezdjük, mert ez a legegyszerűbb: miből mennyit és mennyért szeretnénk eladni lényegében ebből a szorzatból áll (ehhez azonban tényleg nélkülözhetetlen a megelőző piackutatás). Csakhogy ez a szorzat az idő előrehaladtával változni fog, és nekünk az üzleti terv minden periódusára (az első évre célszerűen havonta, aztán pedig még legalább két évre előre) kell adnunk egy becslést. Nem árt, ha a költségek számbavétele után ezt leteszteljük: hogyan változik az egyenleg, ha az értékesített mennyiség vagy az ár ettől lefelé eltért, 10, 20 vagy mondjuk 30 százalékkal. Ha még ekkor is kijön az első kiadási rovatba írt haszon, akkor nyugodtan belevághatunk.

Bonyolultabb dolgunk lesz a kiadásokkal. Mindenképpen el kell különíteni a beruházás, az anyag, a bér és az egyéb költség típusú kiadásainkat. Tapasztalatok szerint a vállalkozók az első hármat elég jól szokták becsülni, főképp azért, mert ez az a tudás, amire a vállalkozást alapítani szokták. Tipikus hiba azonban a bérköltségre rakódó vállalkozói terhek és általában a közterhek alulbecslése, ezzel alkalmasint érdemes a könyvelőhöz fordulni. A bérköltség és a rárakódó közterhek nagy tételt jelenthetnek a kiadásokban, főleg az olyan ágazatokban, ahol sok élőmunkára van szükség.

Az egyéb költségek számbavételénél érdemes visszanyúlni a marketingtervhez. Abban alaposan körüljártuk az értékesítés mikéntjét, az eladási helytől a marketingen, kommunikáción – így például a reklámon, PR-aktivitáson keresztül a dizájnig. Most ezeken kell végigmenni, és minden tételhez reális árat csatolni, és az egészet megfejelni az esetleg szükséges szállítási és raktározási kiadásokkal, így nagyjából minden tételt figyelembe veszünk majd.

Ugyancsak érdemes a kiadásokat állandó és változó költségek szerint is átlátni és bemutatni, mert ebből érthető meg igazán, hogy mennyire fontos számunkra az eladott mennyiség. Az egy termékre jutó állandó költség ugyanis az eladások felfutásával szívet melengetően csökken, a legtöbb céget ez hajtja mindig előre a növekedés útján.

Ugye megvan még, hogy mit ajánlottunk a bevételeknél? Most is nézzük meg, hogyan változik a rendszer, ha a dolgok nem pont úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Az érzékenységvizsgálat a kiadásoknál sem spórolható meg: legalább a fontosabb tételeknél be kell mutatni, hogy alakul az egyenleg, ha egyes költségek fölfelé eltérnek a tervezettől. Csak akkor lehetünk nyugodtak, ha ezek a számok is azt mutatják, hogy (alapítandó) vállalkozásunk nincs kicentizve.